Egerszalóki szép legenda. Azt mondják itt a Bükk és a Mátra között a völgy olyan, mint Mária köténye. Abban tart, óv, cipel minket szeretve. A templom dombon állt réges régen egy körtefa. Ezen a fán egy Mária kép függöt, gyógyulni, imádkozni jártak elé az emberek.
A körtefa elenyészett, a kép a templomba került. Gyógyít a mai napig, simítja a lelket, megnyugvást, vigasztalást ad.
Amikor az Angyalos Ház megépítése körvonalazódott, egy feltöltő, a lelket kisimító, alkotó, pihenő hely képe rajzolódott ki. Már csak az épület hiányzott. Egy nyári délutánon, egy kis halvány rózsaszín házacska nagy vaskapuja nyitva volt.
Az Angyalos Ház “főangyala” óvatosan belépett és úgy érezte, mintha valaki ölébe vette volna. Átölelte az Öreg-hegy.
A romos kis ház felfedte valódi arcát, megmutatta, nem kell tovább keresni. Elindult a tervezés, kibogozódott a gazdasági háttér, jött a bontás, az építés. Az udvar kiszáradt, vagy éppen túlterjedt fákkal, bokrokkal volt tele.
Egy kis terep munka kellett, és óvatosan kibukkant az udvar közepén egy körtefa. Mária a kötényébe vette az Angyalos Házat. Ez röviden az Angyalos Körténet.